A pápaszemes medve (Tremarctos ornatus) az emlősök (Mammalia) osztályának a ragadozók (Carnivora) rendjébe, ezen belül a medvefélék (Ursidae) családjába tartozó faj.


A pápaszemes medve az Andokban, 4200 méteres magasságig terjedő hegyvidéki élőhelyeken fordul elő. Elterjedési területe Venezuelától Bolíviáig és Chiléig húzódik.

Magyarországon csak a Nyíregyházi Állatparkban tartanak pápaszemes medvéket.

Megjelenése

Az állat fej-testhossza 120-200, farokhossza körülbelül 7 centiméter és marmagassága 70-90 centiméter. A két ivar testtömege és nagysága jelentősen eltér egymástól, a hím testtömege 100-200, a nőstény súlya 60-80 kilogramm. Bár a kecsesebb medvék közé tartozik, jellegzetesen zömök testfelépítésű. Végtagjai rövidek, erősek, farka rövid, feje meglehetősen nagy.



Szeme és füle aprónak hat, látása és hallása ennek megfelelően fejletlenebb, mint kiváló szaglóérzéke. Szőrzete – a világosbarnától a fehérig terjedő színű arc- és mellrajzolatot kivéve – egységesen fekete vagy sötétbarna és sűrű. A szem és az orr környékén gyakran sötétebb szőrszín figyelhető meg. Ennek és a fehér „álarcnak” köszönhető az állat neve. Mancsa széles és lapos, rajta öt hosszú, ívelt karommal, amelyeket a medve fára mászáskor vagy táplálékkereséskor használ.

Életmódja

A medve kitűnő famászó; magányosan vagy családi kötelékben él. Tápláléka pálmafélék és kaktuszfélék termése és levele, gyümölcsök, mogyorófélék, rovarok, dögök és kisebb állatok. A pápaszemes medve a fogságban 20-25 évig él.


Az ivarérettséget kétéves korban éri el. A vemhesség 8 hónapig tart, ennek végén 1-3, többnyire 2 bocs születik. A bocsok júliusban születnek, és legalább egy évig az anyjukkal maradnak.


A pápaszemes medve erősen veszélyeztetett. A lámatenyésztők mindmáig mérgezik e medvefajt, és az orvvadászok is szívesen vadásszák. A pápaszemes medvét már a klímaváltozás is fenyegeti, mert a melegedés miatt a tápláléka eltűnik, ezért egyre feljebb megy a hegyekben.

Forras : Wikipedia