A barna medve (Ursus arctos) a medvefélék (Ursidae) családjának legelterjedtebb faja, a ragadozók rendjének egyik legnagyobb termetű szárazföldi faja.


Az eurázsiai kontinens mintegy felén, továbbá Alaszkában, az Amerikai Egyesült Államok és Kanada nyugati részén is megtalálhatjuk. Mexikó területéről és az Atlasz-hegység vidékéről (ahol két különálló alfaja élt) mára kihalt. Különböző alfajai rendkívül változatos élőhelyekhez alkalmazkodtak a félsivatagoktól a magashegységeken át a tundráig; az alfajok testfelépítése, mérete és viselkedése egyaránt jelentősen különbözik. A törzsváltozat a mérsékelt égöv magasabban fekvő, egybefüggő erdőségeit kedveli.

Európában korábban általánosan elterjedt volt, de napjainkra néhány magasabb hegységbe szorult vissza. Jelentős számban él az erdélyi Kárpátokban, de stabil állományai élnek Szlovákiában – például az Alacsony- és Magas-Tátrában, a Fátrában, valamint a Szlovák Paradicsomban – is.


A barna medve tipikus mindenevő; megeszik gyakorlatilag mindent, legyen az fű, gomba, gyökér, erdei gyümölcs, rovar, kisemlős vagy szarvas méretű zsákmány. Nyáron elsősorban növényeket, terméseket és hagymákat fogyaszt. Táplálék után kutatva előszeretettel ássa ki az üreglakó állatokat, mint például az egereket, mormotákat. Étrendjében kiemelt helyen szerepelnek az ízeltlábúak, így például a molyok lárvái, a mézet pedig közmondásosan kedveli. Ezek a protein- és zsírforrások különösen ősszel, a téli nyugalmi időszak előtt fontosak, amikor tartalékokat halmoz fel a testén zsír formájában a kemény hónapokra. A dögöt sem veti meg. Egyes alfajai eltérő mértékben vadásznak nagyobb állatokra – a grizzly például nemcsak a jávorszarvast, de alkalmanként még a fekete medvét is elejti. Más barna medvék csak ritkán vadásznak, és főként növényeket (terméseket, fűféléket) esznek. Elsősorban az észak-amerikai medvék ismertek arról, hogy súlyos vámot szednek a vándorló lazacokból. Egy-egy kedvező folyószakaszon több medve is összegyűlik, hogy a vízben állva kapkodják ki az árral birkózó halakat. Több esetben megfigyelték a barna medvék kannibalizmusát: főleg az idősebb hímek hajlamosak arra, hogy felfalják a fiatalokat. Természetes ellensége gyakorlatilag nincs, de a szibériai tigrissel kölcsönösen felfalják a másik faj fiatalabb példányait. Az ilyen eset elég ritka.


A barna medve bármelyik napszakban lehet aktív, de rendszerint reggel és este táplálkozik, a nap többi részét pedig fedezékében tölti. Ehhez többnyire egy mélyedést ás magának, és belefekszik. Több száz kilométert is bekóborol egy év alatt, mindig az adott évszakban legtöbb táplálékot kínáló területeket keresve.
A barna medvékre nem jellemző a territoriális viselkedés; az egyedek útvonalai gyakran átfedik egymást. Alapvetően magányos állat, de a bő táplálékforrásoknál (mint a fentebb említett lazachalászatnál vagy a gazdagabb áfonyásokban) többen is összegyűlhetnek. Ilyenkor több korosztályból álló családi csoportok alakulnak ki, és ezekben viszont már megfigyelhetők az egyedi erőn alapuló dominancia-viszonyok. A legerősebb hímek a legmagasabb rangúak, bár a bocsaikat védő nőstények a legagresszívabbak.



A téli nyugalmi időszak a tél elején kezdődik, és a helyi viszonyoknak megfelelő ideig tart (a melegebb vidékeken el is maradhat). A nyugalomra vonuló medve leginkább nagy kövek, vagy óriásfák gyökerei közé odút ás, majd száraz növényekből bealmol magának. Nem ritkán több, egymást követő évben ugyanazt az odút használja. A nyugalmi időszakban nem hibernálódik, és gyakran felébred, ezért ez nem is igazi téli álom, mint egyes rágcsálóknál, hüllőknél és kétéltűeknél. Télen testsúlyuk jelentősen (akár a negyedével is) csökken, ezért tavasszal igyekeznek mielőbb regenerálódni.

 Sátrazáskor

Ne a csapások közelében sátrazz! Ne főzz a sátornál! Ne aludj kajaszagú ruhában! Ne legyen illatos ez-az a sátradban! Ne sátrazz kukák/szemét közelében (pl.: Romániában)! A kaját jó messze a sátortól, 2 fa közé felhúzva tárold! Az edényeket jobb, ha a távolban a tehén, mint a sátorban a medve nyaldossa (2010. Erdély! HTTK túra)!

     Találkozás esetén:     

Ha látod, kerüld el, ha van rá mód. Ha közelről találkoztok össze, maradj nyugodt. Ritkán támadnak, a szakirodalom szerint, csak a bocsaikat, elejtett zsákmányukat és személyes territóriumukat védik. Ha már nem érez fenyegetést, megy tovább. Van, hogy közelebb jön, feláll kétlábra, hogy jobban lásson. Ez még nála nem a támadás jele. Mozgasd a karod hogy magasabbnak lásson, határozott mély hangokat adj ki!  Ne szaladj el, rögtön zsákmánynak néz! Ha már nem foglalkozik veled, lassan, nem megfordulva hátrálhatsz! Ha többen vagytok, ütögessetek össze lábast, túrabotot!

Ha megtámad: ”Tettesd magad halottnak!” módszer. Lényege: magzatpóz, kézzel a tarkót védve. Ha fenyegetve érezte magát és azért támadott, ott fog hagyni. Erőspaprika vagy gázspray is jó szolgálatot tesz. Bár nekem nincs.

 Mindent összegezve: ha betartod a legfontosabb szabályt, nagy a valószínűsége hogy nem fogsz látni sem, nemhogy találkozni macival.                        
Forras : Wikipedia

Az oroszlán az egyik legismertebb ragadozó. Falkában élő, félelmetes vadász, mely csoportosan cserkészi be zsákmányát. A legtöbb oroszlán Afrikában él, de találkozhatunk velük India egyes területein is.


Nagyon erős az izomzata, ezért teste rövidnek tűnik. Szőrzete a homoksárgától a barnáig sokféle színárnyalatban pompázhat. Könnyen meg lehet különböztetni a hím oroszlánt a nősténytől, hiszen az előbbinek a nyakát sörény díszíti. Az oroszlán jókora, széles fején apró szemei fürkészik a tájat.
Egy-egy oroszláncsalád csapatot alkot, ez rokonsági kapcsolatban álló nőstényekből, kölykeikből és egy (időnként több) hímből áll – egy falkavezér hímmel. Az ivaréretté váló hímeket elzavarják a falkából, magányosan élnek, míg új falkát nem szereznek maguknak. Az erősebb hímek védik a falka vadászterületét a szomszédos csapatoktól és a kóborló hímektől.


Az oroszlánok kizárólag húst esznek, másfajta táplálékot nem tudnak megemészteni. Gazellákra, zebrákra vadásznak, de olykor még az elefántot is megtámadják. Szívesen vadásznak az ivóhelyek közelében összegyűlt állatokra. Mindig a többiektől elkóborló áldozatot veszik célba. Általában a nőstények vadásznak, bár nagyobb zsákmány esetén szükség lehet a hímek erejére is. A magas fűben félkörben bekerítik az áldozatot, és lapítva közelednek felé, majd hasalva várakoznak. Egyikük ekkor a vad felé iramodik, amely az addig lapuló oroszlántársak irányába menekül. Ott a támadók könnyűszerrel elejtik a kiszemelt állatot. Az elejtett vadból mindig a hím lakik jól először, utána következnek a nőstények, majd a kölykök.


Vadászat után az oroszlánok 3-4 órát is pihennek a fák árnyékában. Olykor felmásznak egy faágra és ott hevernek, hogy megszabaduljanak a legyektől, a szúnyogoktól és a férgektől. Csak inni hagyják el a pihenőhelyüket. Ilyenkor ügyet sem vetnek az ott legelésző állatokra, hiszen tele van a hasuk. Soha nem ölnek meg több állatot, mint amennyi az éhségük csillapításához szükséges.


Az oroszlánok üvöltése nagyon messzire elhallatszik. Nemcsak az áldozatukat akarják megijeszteni ezzel, sokszor így jelzik más oroszlánoknak, hogy ne merészeljenek belépni az ő birodalmukba.

Napjainkra vadon élő állományuk sajnos nagyon megcsappant. Mivel az oroszlán állatkertben is könnyen szaporodik, több helyen próbálkoznak a szavannára való visszatelepítésükkel.

Hihetetlen, de igaz!

Az oroszlánnak köszönhető, hogy bizonyos állatfajok fennmaradnak. Gondoljatok csak bele, mi történne akkor, ha ezek az állatok nem ejtenének el egyetlen gazellát vagy zebrát sem! Bizony olyan sok példány élne belőlük a szavannákon, hogy nem jutna elegendő legelő valamennyinek, és éhen halnának. Bármilyen kegyetlennek is tűnik a vadászatuk, ez a természet rendje.

Sajnos csak minden harmadik kölyök éri meg a felnőttkort. A vemhes nőstények ugyanis kiválnak a falkából, és a sziklák védelmében hozzák világra kölykeiket. Az első napokban azonban kénytelenek élelem után nézni, és ekkor magukra hagyják kölykeiket. Ez idő alatt a kicsik gyakran nagyragadozók zsákmányává válnak. Más veszély is fenyegeti a kölyköket.Ha új falkavezér veszi át a csapat vezetését, előfordul, hogy megöli az elődjétől származó kicsinyeket. Általában azonban  a kisoroszlánok a falkában teljes biztonságban vannak. Még a vadászatok alkalmával is mindig otthon marad egy-két nőstény, hogy vigyázzon az utódokra.

Tudtad?

Az oroszlán nem szereti, ha evés közben megzavarják. Ha például a kölykök a közelébe merészkednek ilyenkor, rájuk mordul. Sőt, néha még meg is pofozza őket. A kicsiknek mindig kellő távolságból kell megvárniuk, hogy apjuk jóllakjon, és ők is ehessenek.


Forras : http://szivarvanyujsag.tudastar.com/cikk/csodalatos-allatvilag-az-allatok-kiralya